Alice hirtelen mellettem állt. A telefon felé nyúlt, de én már tárcsáztam. Látta a számot.
- Nem hiszem ,hogy nála van a telefonja - mondta.
- Üzenetet hagyok.
Négyszer csengett, aztán sípolt. Nem volt válasz.
- Bajban vagy, - nondtam lassan, hangsúlyozva a szavakat. - Hatalmas bajban. Mérges grizli medvék megszelídülnek attól, ami itthon vár rád.
Lecsaptam a telefont és odaadtam a kezébe. - Végeztem
Alice vigyorgott.

Nem bíznak bennünk eléggé ahhoz, hogy használják az emberi alakjukat.
Carlisle bólintott. - Ez nekik elég nehéz. Hálás vagyok, hogy egyátalán eljönnek.
Bámultam Edwardot, a szemeimet megfeszítve.
- Farkasokként jönnek?
Elővigyázatosan bólintott a reakcióm miatt. Nyeltem egyet közben emlékeztem arra a két időre, amikor láttam Jacobot farkasként, első alkalommmal Laurenttel, az erdőben lévő réten, második alkalommal pedig amikor Paul dühös lett rám. . . .Ezek szörnyű emlékek voltak

Rosszalóan nézett.
- Az nem a kedvenceid közül való? - kérdeztem csodálkozva.
- De, tulajdonképpen az egyik azok közül. Csak megleptél, hogy rajta van a listádon. Nem volt végig az a nevetséges benyomásod, hogy  csak színészkedem a rossz lelkiismeretem miatt, és elillanok ahogy kinyílik a repülőgép ajtaja?
- De - elmosolyodtam - De te mégis ottmaradtál.
Megcsókolta a hajam.
- Jobban szeretsz, mint azt megérdemlem.
Felnevettem ezen a nevetséges feltételezésen. -  A következő, pedig az Olaszországot követő éjszaka lenne- folytattam.
- Hát igen, az ott van a listán. Igazán vicces voltál.
- Vicces? - tiltakoztam.
- Nem gondoltam, hogy a fantáziád ilyen élénk. Egy örökkévalóságig tarrtott meggyőznöm, hogy ébren voltál.