- Ó igen, nem fogod, aha. Azt hiszed, hogy vicces, amit csinálsz? Tessék, most ki nevet?
Egy vihogó totyogó állt a lábainál amikor odaértem. Kezében egy vödör volt, a farmerje át volt ázva. Trikóján egy hatalmas, nedves folt éktelenkedett.
- Öt pont a bébi lánynak - mondtam.
- Hello Jake.
Claire Quil lábainál állt, várva, hogy felvegyék. Kezeit kinyújtotta.
 - Oppá, fel.
Quil gyöngéden emelte fel, és elindultak felém. Claire megölelte a nyakamat.
- Jack bácsi!
- Hogy vagy Claire?
Nevetett.
- Quil nedves lett.

                                                                                                        - Jacob

-Itt öregszem meg, Bella - gúnyolódott Jacob - Oké, gyakorlatilag nem, de gondolhatod. Gyerünk, szagolj meg!
- Ne engedj el. - Mondtam Edward-nak, nekihajolva a mellkasának.
Kezei szorosabbak lettek a karjaimon.
Megmerevítettem izmaimat, remélve, hogy úgy is tudom őket tartani. Elhatároztam, hogy legalább olyan jól fogom csinálni, mint a vadászaton. Legrosszabb esetben abbahagyom a légzést és elszaladok. Idegesen beszívtam egy kis levegőt az orromon keresztül, mindenemet megmerevítve.
Fájt egy kicsit, de a torkom már amúgy is égett. Jacob illata nem volt sokkal emberibb, mint a hegyi oroszláné. Állatias volt a vére, ami azonnal visszataszított. Habár a hangos, nedves hangú szíve vonzó volt, illatától húztam az orromat. Tulajdonképpen könyebb volt az illatával lecsillapítani reakciómat, amit a lüktető vérének melege és hangja váltott ki.
Vettem egy mély lélegzetet és lenyugodtam.
- Huh. Már értem, miről beszélt mindenki. Te bűzlesz Jacob.
Edward nevetésben tört ki; kezei lecsúsztak a vállamról, hogy a csípőmet öleljék át. Seth ugatva kuncogott teljes egyetértésben Edwarddal; közelebb jött egy kicsivel, miközben Leah jó néhány lépést hátrált. És aztán észrevettem a többi közönségünket is, mikor meghallottam Emmett halk, megkülönböztethető hahotáját, egy kicsit tompítva a köztünk lévő üvegfal által.

Kényszeredetten mosolyogtam az óriási vámpírra.
- Szia, Felix.
Felix kuncogott.
- Jól nézel ki. Jól áll a halhatatlanság.
- Kösz szépen.
- Szívesen. Túl rossz....
Megjegyzését félbehagyta, de nem volt szükségem Edward képességére, hogy elképzeljem a végét. Túl rossz, hogy meg kell ölnünk titeket egy másodpercen belül.
- Igen, túl rossz, nem igaz? - Morogtam.
Felix kacsintott.
Aro figyelmen kívül hagyta eszmecserénket. Fejét oldalra billentette, elbűvölve.
- Hallom a különös szívét, - dörmögte majdnem énekelve szavait. - Érzem különös illatát.
Akkor homályos szemeit rám emelte.
- Az igazat megmondva, fiatal Bella, a halhatatlanság tett a legkülönlegesebbé, - mondta.
- Mintha erre az életre teremtettek volna.
Bólintottam elismerve hízelgését.