Nekem több mint valós halál közeli élményekben volt részem. Ez semmi, ahhoz képest, amit te valaha is átéltél. Ez furcsamód elkerülhetetlennek látszott, újabb szembenézések a halállal.
Valószínüleg én tényleg katasztrófával voltam megbélyegezve. Mégis, ez az idő annyira különbözött a többitől.
El tudnál futni valakitől, akitől féltél, megpróbálhatnál harcolni valakivel, akit utálsz. Az összes reakcióm fokozódott minden fajta gyilkos körül - a szörnyek, az ellenségek.
Amikor szeretted azt az egyet, aki megölt téged, az neked nem hagyott választásokat.
Hogyan futhatnál, hogyan harcolhatnál, amikor megsebesítheted azt a kedvest? Ha az egész életedet oda kellett adnod kedvesedért, hogy ne tudnád megtenni?
Ha az  volt az a valaki, akit őszintén szerettél?