Míg a könyvben......

− Azon gondolkodtam, amíg futottam... − Elhallgatott.
− Remélem, azon, hogyan kerüljük el a fákat!
− Buta Bella! − kuncogott. − A futás a második természetem, nem kell gondolkodnom rajta!
− Felvágós! − morogtam újra. Elmosolyodott.
− Nem − folytatta. − Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni!− És azzal újra a két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem.
Habozott − de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mieltt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.
Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának. Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.Amire egyikünk sem számíthatott, az az én reakcióm volt. A vérem forrni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim görcsösen túrtak a hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.
Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan ervel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.

Addig a filmben......